Gondolkoztál már azon, hogy honnan jönnek a gondolataid. Egyáltalán mi közöd hozzájuk? Egyszerűen letöltődnek és ott vannak. Az idős néni szenilis és magában beszél a buszon. Te is. Csak nem hangosan. A kognitív párbeszéd mindenkiben zajlik. Pont azért, mert a gondolatok létrejönnek és a szabad akartunk ott kezdődik és végződik, hogy ha elég tudatosak vagyunk megválaszthatjuk, hogy miként reagálunk.

A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha a gondolatainkat összekeverjük a tényekkel. Rengeteg vita és nézet eltérés adódik abból, mind a magánéletben, mind vállalti környezetben, hogy a felek azonnal azonosulnak a gondolataikkal.

Komoly erőfeszítéssel lehetőség van rá, hogy létrehozzunk egy kis teret a gondolataink és velük kapcsolatos reakciók között. Tekinthetünk rájuk úgy is, mint a többi érzet tárgyára. A gondolatok nem tények, hanem mentális események.

Ez a látásmód mindig hasznos, de kifejezetten akkor, ha valaki elégedettlen magával, a körüményeivel. Önértékelési zavarában tényeknek fogadja el a letöltődő negatív gondolatokat és ezek alapján alakítja ki az énképét és a véleményét magáról. 

Érdemes megfigyelni, hogy honnan jönnek a gondolatok és milyen a természetük. Ha tódulnak mint egy vándorló bölénycsorda, akkor félre állni és megnézni egy biztos távolságról, ahogy jönnek és mennek anélkül, hogy megítélnénk őket vagy egyáltalán reagálnánk rájuk.